![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Az Ad Libitum Gitárzenekar "ÁLOM" című CD-je megrendelhető vagy megvásárolható: adlibitumgitar@gmail.com Művészetek Palotája - Hangfürt CD bolt, 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Galagonya Kézműves és Ajándékbolt, 2600 Vác, Dr. Csányi László krt. 52. Segovia Gitárszaküzlet, 1067 Budapest, Eötvös utca 33. |
-A- adagio*: Lassú, bensőséges hangulatú zenemű vagy nagyobb zenemű ilyen tétele. akkord*: Három, vagy több különböző magasságú hang egyidejű hangzása, illetve az így megszólaló hangok együttese; hangzat. akusztika*: 1. Hangtan. 2. Hely(iség) hallási viszonyai. 3. Valaminek a hangzása, kicsengése. akusztikai*: Hanggal kapcsolatos. akusztikus*: Az akusztika szakértője. alaphang*: 1. Az a legmélyebb hang, amelyre valamely hangsor vagy hangzat épül. 2. Hangsor első hangja. allegro*: 1. Gyorsan, élénken (adandó elő). 2. Élénk ütemben írt zenemű, illetve ilyen részlet. allegretto*: Az allegronál kevésbé gyorsan (adandó elő). altkulcs*: A harmadik vonalon álló C-kulcs neve. andante*: 1. Mérsékelt lassúsággal (adandó elő). 2. Zeneműnek ilyen jelzésű része, tétele. andantino: Lépegetve. -B- barokk*: Az ellenreformáció szellemi áramlatát kifejező, az érzelmet az ész fölé rendelő, szenvedélyesen mozgalmas és díszítőelemekben tobzódó, Itáliában keletkezett művészeti és irodalmi stílus, mely a XVII. században és a XVIII. század első felében Európa nagy részére kiterjesztette hatását. basszuskulcs*: F-kulcs A negyedik vonalra írt jel, egy megfordított C, utána kettőspont; jelzi, hogy a két pont közötti vonalon fekvő hangjegy a kottában F. bé*: Valamely hangnak félhanggal való mélyítésére utasító jel. Részletesebben lásd a Zeneiskola - zeneoktatás című honlapon. -C- C-kulcs: Lásd az altkulcs* és a tenorkulcs* címszavaknál. Czövek Erna zenetanár: (Orsova, 1899. dec. 13. – Budapest, 1983. márc. 30.). Tanulmányait 1916-24-ben a Fővárosi Felsőbb Zeneiskolában végezte. 1920-1947 között a Fővárosi Zenetanfolyam zongoratanára; 1947-től 1950-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, majd a Népművelési Minisztérium zenei előadója; 1950-52-ben a budapesti Bartók Béla Zenei Szakiskola zongora- és szolfézstanára; 1956-tól 1962-ig a Fővárosi Zeneiskolai Szervezet igazgatója. 1945 után a tömegzenei nevelés, az új típusú zeneoktatás egyik élharcosa. Sokat tett a magyar zeneoktatás modernizálásáért. Előkészítette a vidéki zeneiskolai hálózat államosítását. Főbb művei: Útmutatás a zongora ábécé tanításához (Bp., 1948); Útmutató a Zongora-iskola I. (zongoraábécé) füzetének tanításához (Bp., 1957); Útmutató a Zongoraiskola 1. kötetéhez (Bp., 1966). forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/03002.htm 1961-ben Budakeszire költözött, s 1968-ig a Petőfi Sándor utca 15. sz. alatt élt. A jeles zenepedagógus nevét a Budakeszi Zeneiskola 1996-ban vette fel. -D- dallam*: 1. Változó magasságú zenei hangoknak egységgé formált ritmikus egymásutánja. 2. Megzenésített szöveg zenéje. diatónia*: Olyan hétfokú hangrendszer, amelynek tagjai egymástól tiszta kvint távolságban is ábrázolhatók; az európai dúr-moll hangnemű zene alapja. dúr*: 1. Hétfokú (hangsor), amelynek 3. és 4., valamint 7. és 8. hangja közt félhang távolság van. 2. Ilyen hangsorra épülő. 3. Ilyen hangnem (pl. D-dúr). -E- egyházi zenei hangnemek*: Eredetükben az ókori görög hangsorokra visszamenő hétfokú hangnemek. előjegyzés*: Zenemű valamely szakasza élén feltüntetett módosító jel(ek). -F- felhang*: Az alaphanggal együtt keletkező és hangzó, de külön nem hallható, magasabb hang. feloldójel*: Módosított hangjegy feloldásának jele. Részletesebben lásd a Zeneiskola - zeneoktatás című honlapon. félhang*: Az egész hang felét, vagy két negyedet, illetve négy nyolcadot érő hang(jegy). F-kulcs*: (basszuskulcs) A negyedik vonalra írt jel, egy megfordított C, utána kettőspont; jelzi, hogy a két pont közötti vonalon fekvő hangjegy a kottában F. frázis*: Zenei gondolat, kifejezésében hosszabb-rövidebb, önálló tagok. -G- gitár*: Lapos testű, ujjal pengetett húros hangszer 6 vagy 12 húrral; az elektromos gitáron a hangzást elektromosan erősítik fel. gitár részei: A gitár fő részei: FEJ, NYAK és TEST. A fejen találhatók a hangolókulcsok, a fej és a nyak között a nyereg. A nyakon helyezkednek el az érintők és a fogólap. A test részei a fedlap, a hanglyuk és a húrláb. A húrok a húrláb és a hangolókulcsok között feszülnek, a gitár a hangolókulcsok elfordításával hangolható. Részletesebb leírásukat lásd itt: Wikipédia, Klasszikus gitár G-kulcs*: Az egyvonalas g helyét jelölő kulcs; violinkulcs. -H- hang*: 1. A hallószervekkel felfogható rezgés; az általa keltett érzet. 2. Zenei hang, illetve a skálának ilyen egysége. hangerősség*: A hang fizikai tulajdonsága, amely hangintenzitással, illetve hangnyomással mérhető. hangérték*: Hangjegyérték. hangfogó*: A hangszer hangerejét csökkentő és hangszínét tompító eszköz. hangfrekvencia*: 1. A másodpercenkénti hangrezgések száma. 2. Az emberi füllel hallható hangrezgések sávja (kb. 16-20.000 Hz között). hangjegy*: Zenei hang jelölésére, rögzítésére szolgáló, a hang magasságát és időtartamát jelölő írásjel. hangköz*: Két egyidejűleg vagy egymás után megszólaltatott hang magasságának viszonya, egymástól való távolsága. hangkulcs* (zenei kulcs): A vonalrendszer élén álló, a hangok pontos magasságát jelölő, (betűkből kialakult) betűhangjelzés. Három fő típusa: c-kulcs, f-kulcs, g-kulcs. hanglyuk*: Hangszekrény nyílása. hangmagasság*: A különböző frekvenciájú hangok által keltett benyomás, amely függ a hangerősségtől és a hangszínképtől is. A nagyobb frekvenciájú hang "magasabbnak", az alacsonyabb "mélyebbnek" hallatszik. hangmérnök*: A hang minőségéért felelős, különleges akusztikai képzettségű szakember. hangnem*: Valamely hangsor sajátos jellege, jellemző magassága. hangol*: Hangszert a kamarahanghoz úgy állít be, hogy az a megfelelő magasságú és tisztaságú hangokat adja. hangrendszer*: A zenei hangok olyan csoportja, melyben az egyes hangok között meghatározott magasságbeli viszony van (pentatónia, diatónia, kromatika). hangsor*: Zenei hangok egymást emelkedő vagy ereszkedő irányban követő, egymástól meghatározott távolságban lévő, valamely hangnemhez tartozó sorozata. A nyugati zene diatónikus (dúr-hangsor, moll-hangsor) és kromatikus hangsorokat (tizenkét fokú, temperált félhangközök) különböztet meg. hangszekrény*: Némely hangszernek a hangokat felerősítő üreges része, doboza. hangszerelés*: Valamely zenemű átírása több hangszerre, zenekarra. hangszerszóló*: Szóló hangszerre komponált, ezen előadott zeneszám. hangszín*: Hangnak részhangok felépítésétől és erősségétől függő sajátos jellege, színezete, melynek alapján az azonos magasságú hangok megkülönböztethetők. hangtávolság*: A skála két szomszédos hangjának egész hangokban mért magasságbeli különbsége. hangverseny*: Zeneműveket bemutató nyílvános előadás. hangvilla*: Egy állandó (440 Hz) magasságú zenei hang megszólaltatására való, U alakú acéleszköz. hangzat*: 1. Valamely hangrendszerben egyszerre megszólaló két vagy több zenei hang (kettős-, hármas-, négyeshangzat). 2. Alaphangnak felhangjaival együtt való hangzása. hármashangzat*: Alaphangból, ennek tercéből és kvintjéből álló hangzat. -I- impresszionista (zenében)*: Az impresszionizmust követő művész. impresszionizmus*: Festészeti irányzat, amelynek lényege a hirtelen benyomásoknak, a jelenségek változékonyságának megfigyelése és ennek megörökítése. instrumentális zene*: Hangszereken előadott zene. -J- -K- kamaraénekes*: Az e címmel (rendszerint német nyelvterületen) kitüntetett kiváló énekes. kamarahang*: A másodpercenként 440 rezgésszámú (440 Hz) "a" hang, mint az egységes hangolás alapja. kamaraterem*: Kisebb (zenei) előadóterem. kamarazene*: 1. Kis zenekarra, általában vonósokra, vagy néhány hangszerre írt zenemű, amelyben az egyes hangszer(ek) önálló szólamot játszanak. 2. Az ilyen mű(vek) előadása. kereszt*: Hangnak egy fél hanggal való felemelésére utaló módosítójel (#). Részletesebben lásd a Zeneiskola - zeneoktatás című honlapon. klasszicizmus*: A XVII. századtól a XIX. század elejéig két nagy hullámban jelentkező stílusirányzat az irodalomban, amely kiegyensúlyozottságával, a rend sugalmazásával bizonyos értelemben a kor vetülete volt, amelyben megjelent, s a kor emberének kifinomult ízlését elégítette ki. A klasszicizmus elvei, szabályai Franciaországban születtek meg. klasszicizmus a zenében*: A kifejezés mértéktartásával, pontosságával és egyensúlyával jellemzett esztétikai irányzat zenei megfelelője. A versailles-i és a bécsi iskola zenéje a XVIII. század második felében. konszonancia*: Hangok egybecsengése, együttes hangzása (pl. A hangköz konszonanciája). kotta*: 1. Hangjegyírás. 2. Zeneműnek ezzel rögzített formája. 3. Hangjegyekkel leírt zeneműv(ek)et tartalmazó füzet vagy lap. kottaállvány*: Kottatartó állvány. kottafej*: A hangjegy kerekded része. kottafüzet*: Kottapapírból készült, rendszerint fekvő téglalap alakú füzet. kottapapír*: Soronként ötös vonalazású lap zeneművek hangjegyekkel való rögzítésére. kottatartó*: Zenéléshez a kottát tartó (állvány). kromatikus*: Félhangonként haladó. kromatikus hangsor, skála*: Temperált fél hangközökből álló 12 fokú hangsor, skála. kromatikus hangszer*: Olyan hangszer, amelyen az oktávnak mind a 12 félhangját meg lehet szólaltatni. kvint*: 1. Hétfokú hangsorban az alaphangtól fölfelé az ötödik hang. 2. E hang és az alaphang hangköze, illetve együttes hangzása. kvintváltó*: Olyan (dallam), amelynek második része az első résznek egy kvinttel mélyebben való ismétlése. -L- largo*: 1. (Tempo jelzéseként:) lassan, szélesen. 2. Zeneműnek ilyen tempójú részlete. lento*: (Tempo jelzéseként:) lassan. -M- moderato*: 1. Mérsékelt tempóban. 2. Zenemű ilyen jelzésű része. moll*: 1. Hétfokú (hangsor), amelynek 2. és 3., valamint 5. és 6. hangja közt félhang távolság van. 2. Ilyen hangsorra épülő. 3. Ilyen hangnem (pl. H-moll). motívum*: Ismétlődő zárt zenei kifejezés. módosítójel*: Kottában a hang magasságának módosítására utaló jel (ezek a kereszt, a bé és a feloldójel). Részletesebben lásd a Zeneiskola - zeneoktatás című honlapon. -N- négyeshangzat*: Négy különbözõ hangból álló hangzat a dúr- moll hangrendszerben. Részletesebben lásd a Zenei Enciklopédia című honlapon. -O- oktáva*: 1. A hétfokú skálában valamely alaphangtól számított nyolcadik hang. 2. Alaphang és oktávája közti hangköz. 3. Ilyen viszonyú két hang együttes hangzása. összhang*: Két vagy több (zenei) hangnak kellemesen ható együttes hangzása. összhangzat*: 1. Akkord. 2. Több különböző magasságú hang együttese, egybeolvadó hangzása; konszonancia. összhangzattan*: A zeneelméletnek a hangzatokkal foglalkozó része. A mai összhangzattan megalapozója, az akkordok funkcióinak felismerője J. Ph. Rameau volt. Az összhangzattan alapja a XIX. század végéig a terc. A modern zene szekund és kvart hangközökből épülő harmóniákat is használ. ötfokúság*: Azok a hangsorok együtt, amelyek az oktávon belül csak öt különböző magasságú hangfokot használnak; ötfokú hangrendszer, pentatónia. Több típusa közül legelterjedtebb a kvart pentatónia, a félhang nélküliek csoportjából. Ilyen felépítésű a magyar népzene ősi hangsora. -P- pentatónia*: Azok a hangsorok együtt, illetve a gyűjtőnevükön, amelyek az oktávon belül csak öt különböző magasságú hangfokból állnak; ötfokúság. Ilyen a magyar népzene ősi hangsora. presto*: Sebesen, gyorsan (adandó elő). -R- reneszánsz*: A városi polgárság érdekeit és szemléletét tükröző tudomány, irodalom és művészet nagy fellendülése a XIV-XVI. században, illetve ennek a kora. részhang*: Az összetett hangot alkotó alaphang vagy felhang. A hangszín a részhangok számától és erejétől függ. ritmika*: 1. A ritmus elmélete. 2. A ritmus rendje, rendszere valamely művészeti alkotásban. ritmus*: Zeneműben, versben hosszú és rövid vagy hangsúlyos és hangsúlytalan hangok, illetve szótagok szabályos váltakozása. romantika*: A XIX. század elejének az érzelem, a szenvedély és a képzelet jegyében fogant, az egyéniség jogát hirdető s a hagyományos klasszikus formákat megbontó irodalmi, művészeti iránya. -S- skála*: Zenei hangsor (pl. C-dúr skála). szekund*: 1. A hétfokú skálának valamely hanggal (fölfelé) szomszédos hangja. 2. Ezeknek hangköze, illetve együttes hangzása. Kis-, illetve nagy szekund: egy, illetve két félhang távolságnyi hangköz. 3. Vonóshangszerek együttesében a második hegedű szólama. szeptola: Hét hangból álló figuráció, amelyet négy vagy hat ugyanolyan értékű hang ideje alatt kell megszólaltatni. Jelölése ív vagy gerenda, benne kis 7-es szám. (forrás: Zenei Enciklopédia című honlap. szonáta*: 1. A XVIII. századig: minden hangszeres zenedarab, ellentétben a kantátának nevezett énekkari művekkel. 2. A XVII. század végétől általában három vagy négy tételből álló, egy vagy két hangszerre írt kompozíció, amelynek első tétele a XVIII. század közepétől meghatározott rend szerint épül fel. 3. Valamely zenemű - szimfónia, szonáta vagy kvartett - első (olykor valamelyik másik) tételének a fő-, mellék-, és zárótémát bemutató expozícióból, kidolgozásából és visszatérésből álló formája. szonátaforma*: A zenei klasszicizmus legmagasabb rendű szerkezete, mely három vagy két tagból áll. szonatina*: Szonátaszerű, de rövidebb, egyszerű zenemű. szólam*: 1. (Együttesre írt zeneműben) az egy-egy hangszeren vagy énekhangon, illetve egyforma hangszereken vagy énekhangokon megszólaló dallamok egyike. 2. Egy-egy szólamot éneklő vagy játszó személy(ek együttese). szünet*: Zenében, versben a hangzás folyamatának a ritmusba beletartozó megszakítása. szünetjel*: Valamely hangjegy értékének megfelelő zenei szünet jele. -T- tabulatúra: A zene lejegyzésének egy formája, napjainkban elsősorban húros hangszerek, például gitár vagy lant esetében használatos. A tabulatúra azt jelöli a ritmust is feltüntetve, hogy melyik húrt hányadik érintőnél kell lefogni. Ezzel a módszerrel a dallamok és akkordok is ábrázolhatók. Természetesen a hangszer hangolásától is függ a tabulatúra értelmezése. Nagy előnye, hogy egyszerű karakterekkel is könnyen megjeleníthető. (forrás: Wikipédia - Tabulatúra) temperál*: (Hangközt, hangolást, skálát) a tiszta oktávnak 12 egyenlő félhangra osztásával módosít. tenorkulcs*: A gordonka, a fagott és a harsona magasabb fekvéseinek, régebben a tenor énekszólamoknak a jegyzésére használt C-kulcs. terc*: 1. Valamely hangtól számított harmadik hang. 2. E kettő hangköze vagy együttes hangzása. tétel*: Zeneműnek zárt egységet alkotó, viszonylag önálló része (pl. A szonáta négy tételből áll). transzponál*: (Zeneművet) más hangnembe tesz át. triola*: Két időegység (pl. negyed, nyolcad) alatt megszólaló három egyenlő időtartamú hang. -U- ütemjelzés*: Zenemű elején: rendszerint törtszámmal adott jelzés, amely megmutatja, hogy mi a mértékül vett egység és hány tartozik egy ütembe (pl. 4/4, 6/8). ütemvonal*: Kottában: az ütemeket elhatároló függőleges vonal. -V- violinkulcs*: Az egyvonalas g helyét jelölő kulcs; G-kulcs. vivace*: 1. Élénken, élénk ütemben (adandó elő). 2. Ilyen ütemben írott zenemű(részlet). -Z- zenealbum*: Több szerző rövidebb zeneműveit tartalmazó kötet. zenedarab*: Rövidebb hangszeres zenemű. zenei kulcs (hangkulcs*): A vonalrendszer élén álló, a hangok pontos magasságát jelölő, (betűkből kialakult) betűhangjelzés. Három fő típusa: c-kulcs, f-kulcs, g-kulcs. zeneiskola*: Gyakorlati és elméleti zenei ismereteket nyújtó szakiskola. zenekar*: Hangszeres zenét közös vezetéssel előadó együttes. zenemű*: 1. Zenei műalkotás. 2. Ilyet tartalmazó kotta. zeneművész*: Művészien játszó zenész. zeneszám*: 1. Zenei műsorszám. 2. Zenedarab. . |