Copyright © Ad Libitum Gitáregyüttes - 2012-2018
A *-gal jelölt szócikkek forrása: Magyar Larousse Enciklopédia, Akadémiai Kiadó Budapest, 1992.
-A-

adagio*:
Lassú, bensőséges hangulatú zenemű vagy nagyobb zenemű ilyen tétele.

akkord*:
Három, vagy több különböző magasságú hang egyidejű hangzása, illetve az így megszólaló hangok együttese; hangzat.

akusztika*: 1.
Hangtan. 2. Hely(iség) hallási viszonyai. 3. Valaminek a hangzása, kicsengése.

akusztikai*:
Hanggal kapcsolatos.

akusztikus*:
Az akusztika szakértője.

alaphang*: 1.
Az a legmélyebb hang, amelyre valamely hangsor vagy hangzat épül. 2. Hangsor első hangja.

allegro*: 1.
Gyorsan, élénken (adandó elő). 2. Élénk ütemben írt zenemű, illetve ilyen részlet.

allegretto*:
Az allegronál kevésbé gyorsan (adandó elő).

altkulcs*: A harmadik vonalon álló C-kulcs neve.

andante*: 1.
Mérsékelt lassúsággal (adandó elő). 2. Zeneműnek ilyen jelzésű része, tétele.

andantino:
Lépegetve.


-B-

barokk*:
Az ellenreformáció szellemi áramlatát kifejező, az érzelmet az ész fölé rendelő, szenvedélyesen mozgalmas és díszítőelemekben tobzódó, Itáliában keletkezett művészeti és irodalmi stílus, mely a XVII. században és a XVIII. század első felében Európa nagy részére kiterjesztette hatását.

basszuskulcs*: F-kulcs A negyedik vonalra írt jel, egy megfordított C, utána kettőspont; jelzi, hogy a két pont közötti vonalon fekvő hangjegy a kottában F.

*: Valamely hangnak félhanggal való mélyítésére utasító jel. Részletesebben lásd a Zeneiskola - zeneoktatás című honlapon.


-C-

C-kulcs: Lásd az altkulcs* és a tenorkulcs* címszavaknál.

Czövek Erna zenetanár: (Orsova, 1899. dec. 13. – Budapest, 1983. márc. 30.).
Tanulmányait 1916-24-ben a Fővárosi Felsőbb Zeneiskolában végezte.
1920-1947 között a Fővárosi Zenetanfolyam zongoratanára;
1947-től 1950-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, majd a Népművelési Minisztérium zenei előadója;
1950-52-ben a budapesti Bartók Béla Zenei Szakiskola zongora- és szolfézstanára;
1956-tól 1962-ig a Fővárosi Zeneiskolai Szervezet igazgatója.
1945 után a tömegzenei nevelés, az új típusú zeneoktatás egyik élharcosa. Sokat tett a magyar zeneoktatás modernizálásáért. Előkészítette a vidéki zeneiskolai hálózat államosítását.
Főbb művei: Útmutatás a zongora ábécé tanításához (Bp., 1948); Útmutató a Zongora-iskola I. (zongoraábécé) füzetének tanításához (Bp., 1957); Útmutató a Zongoraiskola 1. kötetéhez (Bp., 1966).
forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990.
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/03002.htm
1961-ben Budakeszire költözött, s 1968-ig a Petőfi Sándor utca 15. sz. alatt élt.
A jeles zenepedagógus nevét a Budakeszi Zeneiskola 1996-ban vette fel.



-D-

dallam*: 1.
Változó magasságú zenei hangoknak egységgé formált ritmikus egymásutánja. 2. Megzenésített szöveg zenéje.

diatónia*:
Olyan hétfokú hangrendszer, amelynek tagjai egymástól tiszta kvint távolságban is ábrázolhatók; az európai dúr-moll hangnemű zene alapja.

dúr*: 1.
Hétfokú (hangsor), amelynek 3. és 4., valamint 7. és 8. hangja közt félhang távolság van. 2. Ilyen hangsorra épülő. 3. Ilyen hangnem (pl. D-dúr).


-E-

egyházi zenei hangnemek*:
Eredetükben az ókori görög hangsorokra visszamenő hétfokú hangnemek.

előjegyzés*: Zenemű valamely szakasza élén feltüntetett módosító jel(ek).


-F-

felhang*:
Az alaphanggal együtt keletkező és hangzó, de külön nem hallható, magasabb hang.

feloldójel*: Módosított hangjegy feloldásának jele. Részletesebben lásd a Zeneiskola - zeneoktatás című honlapon.


félhang*:
Az egész hang felét, vagy két negyedet, illetve négy nyolcadot érő hang(jegy).

F-kulcs*: (basszuskulcs) A negyedik vonalra írt jel, egy megfordított C, utána kettőspont; jelzi, hogy a két pont közötti vonalon fekvő hangjegy a kottában F.

frázis*:
Zenei gondolat, kifejezésében hosszabb-rövidebb, önálló tagok.


-G-

gitár*:
Lapos testű, ujjal pengetett húros hangszer 6 vagy 12 húrral; az elektromos gitáron a hangzást elektromosan erősítik fel.

gitár részei:
A gitár fő részei: FEJ, NYAK és TEST. A fejen találhatók a hangolókulcsok, a fej és a nyak között a nyereg. A nyakon helyezkednek el az érintők és a fogólap. A test részei a fedlap, a hanglyuk és a húrláb. A húrok a húrláb és a hangolókulcsok között feszülnek, a gitár a hangolókulcsok elfordításával hangolható. Részletesebb leírásukat lásd itt: Wikipédia, Klasszikus gitár  

G-kulcs*: Az egyvonalas g helyét jelölő kulcs; violinkulcs.


-H-

hang*: 1.
A hallószervekkel felfogható rezgés; az általa keltett érzet. 2. Zenei hang, illetve a skálának ilyen egysége.

hangerősség*:
A hang fizikai tulajdonsága, amely hangintenzitással, illetve hangnyomással mérhető.

hangérték*: Hangjegyérték.

hangfogó*: A hangszer hangerejét csökkentő és hangszínét tompító eszköz.

hangfrekvencia*: 1. A másodpercenkénti hangrezgések száma. 2. Az emberi füllel hallható hangrezgések sávja (kb. 16-20.000 Hz között).

hangjegy*: Zenei hang jelölésére, rögzítésére szolgáló, a hang magasságát és időtartamát jelölő írásjel.

hangköz*: Két egyidejűleg vagy egymás után megszólaltatott hang magasságának viszonya, egymástól való távolsága.

hangkulcs* (zenei kulcs): A vonalrendszer élén álló, a hangok pontos magasságát jelölő, (betűkből kialakult) betűhangjelzés. Három fő típusa: c-kulcs, f-kulcs, g-kulcs.

hanglyuk*:
Hangszekrény nyílása.

hangmagasság*:
A különböző frekvenciájú hangok által keltett benyomás, amely függ a hangerősségtől és a hangszínképtől is. A nagyobb frekvenciájú hang "magasabbnak", az alacsonyabb "mélyebbnek" hallatszik.

hangmérnök*:
A hang minőségéért felelős, különleges akusztikai képzettségű szakember.

hangnem*:
Valamely hangsor sajátos jellege, jellemző magassága.

hangol*:
Hangszert a kamarahanghoz úgy állít be, hogy az a megfelelő magasságú és tisztaságú hangokat adja.

hangrendszer*:
A zenei hangok olyan csoportja, melyben az egyes hangok között meghatározott magasságbeli viszony van (pentatónia, diatónia, kromatika).

hangsor*:
Zenei hangok egymást emelkedő vagy ereszkedő irányban követő, egymástól meghatározott távolságban lévő, valamely hangnemhez tartozó sorozata. A nyugati zene diatónikus (dúr-hangsor, moll-hangsor) és kromatikus hangsorokat (tizenkét fokú, temperált félhangközök) különböztet meg.

hangszekrény*: Némely hangszernek a hangokat felerősítő üreges része, doboza.

hangszerelés*:
Valamely zenemű átírása több hangszerre, zenekarra.

hangszerszóló*:
Szóló hangszerre komponált, ezen előadott zeneszám.

hangszín*: Hangnak részhangok felépítésétől és erősségétől függő sajátos jellege, színezete, melynek alapján az azonos magasságú hangok megkülönböztethetők.

hangtávolság*:
A skála két szomszédos hangjának egész hangokban mért magasságbeli különbsége.

hangverseny*:
Zeneműveket bemutató nyílvános előadás.

hangvilla*: Egy állandó (440 Hz) magasságú zenei hang megszólaltatására való, U alakú acéleszköz.

hangzat*: 1. Valamely hangrendszerben egyszerre megszólaló két vagy több zenei hang (kettős-, hármas-, négyeshangzat). 2. Alaphangnak felhangjaival együtt való hangzása.

hármashangzat*:
Alaphangból, ennek tercéből és kvintjéből álló hangzat.


-I-

impresszionista (zenében)*:
Az impresszionizmust követő művész.

impresszionizmus*:
Festészeti irányzat, amelynek lényege a hirtelen benyomásoknak, a jelenségek változékonyságának megfigyelése és ennek megörökítése.

instrumentális zene*: Hangszereken előadott zene.


-J-

-K-

kamaraénekes*:
Az e címmel (rendszerint német nyelvterületen) kitüntetett kiváló énekes.

kamarahang*:
A másodpercenként 440 rezgésszámú (440 Hz) "a" hang, mint az egységes hangolás alapja.

kamaraterem*:
Kisebb (zenei) előadóterem.

kamarazene*: 1. Kis zenekarra, általában vonósokra, vagy néhány hangszerre írt zenemű, amelyben az egyes hangszer(ek) önálló szólamot játszanak. 2. Az ilyen mű(vek) előadása.

kereszt*: Hangnak egy fél hanggal való felemelésére utaló módosítójel (#). Részletesebben lásd a Zeneiskola - zeneoktatás című honlapon.

klasszicizmus*:
A XVII. századtól a XIX. század elejéig két nagy hullámban jelentkező stílusirányzat az irodalomban, amely kiegyensúlyozottságával, a rend sugalmazásával bizonyos értelemben a kor vetülete volt, amelyben megjelent, s a kor emberének kifinomult ízlését elégítette ki. A klasszicizmus elvei, szabályai Franciaországban születtek meg.

klasszicizmus a zenében*:
A kifejezés mértéktartásával, pontosságával és egyensúlyával jellemzett esztétikai irányzat zenei megfelelője. A versailles-i és a bécsi iskola zenéje a XVIII. század második felében.

konszonancia*:
Hangok egybecsengése, együttes hangzása (pl. A hangköz konszonanciája).

kotta*: 1.
Hangjegyírás. 2. Zeneműnek ezzel rögzített formája. 3. Hangjegyekkel leírt zeneműv(ek)et tartalmazó füzet vagy lap.

kottaállvány*:
Kottatartó állvány.

kottafej*:
A hangjegy kerekded része.

kottafüzet*:
Kottapapírból készült, rendszerint fekvő téglalap alakú füzet.

kottapapír*:
Soronként ötös vonalazású lap zeneművek hangjegyekkel való rögzítésére.

kottatartó*: Zenéléshez a kottát tartó (állvány).

kromatikus*:
Félhangonként haladó.

kromatikus hangsor, skála*:
Temperált fél hangközökből álló 12 fokú hangsor, skála.

kromatikus hangszer*:
Olyan hangszer, amelyen az oktávnak mind a 12 félhangját meg lehet szólaltatni.

kvint*: 1.
Hétfokú hangsorban az alaphangtól fölfelé az ötödik hang. 2. E hang és az alaphang hangköze, illetve együttes hangzása.

kvintváltó*:
Olyan (dallam), amelynek második része az első résznek egy kvinttel mélyebben való ismétlése.


-L-

largo*: 1.
(Tempo jelzéseként:) lassan, szélesen. 2. Zeneműnek ilyen tempójú részlete.

lento*:
(Tempo jelzéseként:) lassan.


-M-

moderato*: 1.
Mérsékelt tempóban. 2. Zenemű ilyen jelzésű része.

moll*: 1.
Hétfokú (hangsor), amelynek 2. és 3., valamint 5. és 6. hangja közt félhang távolság van. 2. Ilyen hangsorra épülő. 3. Ilyen hangnem (pl. H-moll).

motívum*:
Ismétlődő zárt zenei kifejezés.

módosítójel*:
Kottában a hang magasságának módosítására utaló jel (ezek a kereszt, a és a feloldójel). Részletesebben lásd a Zeneiskola - zeneoktatás című honlapon.


-N-

négyeshangzat*:
Négy különbözõ hangból álló hangzat a dúr- moll hangrendszerben. Részletesebben lásd a Zenei Enciklopédia című honlapon.


-O-

oktáva*: 1.
A hétfokú skálában valamely alaphangtól számított nyolcadik hang. 2. Alaphang és oktávája közti hangköz. 3. Ilyen viszonyú két hang együttes hangzása.

összhang*:
Két vagy több (zenei) hangnak kellemesen ható együttes hangzása.

összhangzat*: 1.
Akkord. 2. Több különböző magasságú hang együttese, egybeolvadó hangzása; konszonancia.

összhangzattan*:
A zeneelméletnek a hangzatokkal foglalkozó része. A mai összhangzattan megalapozója, az akkordok funkcióinak felismerője J. Ph. Rameau volt. Az összhangzattan alapja a XIX. század végéig a terc. A modern zene szekund és kvart hangközökből épülő harmóniákat is használ.

ötfokúság*:
Azok a hangsorok együtt, amelyek az oktávon belül csak öt különböző magasságú hangfokot használnak; ötfokú hangrendszer, pentatónia. Több típusa közül legelterjedtebb a kvart pentatónia, a félhang nélküliek csoportjából. Ilyen felépítésű a magyar népzene ősi hangsora.


-P-

pentatónia*:
Azok a hangsorok együtt, illetve a gyűjtőnevükön, amelyek az oktávon belül csak öt különböző magasságú hangfokból állnak; ötfokúság. Ilyen a magyar népzene ősi hangsora.

presto*:
Sebesen, gyorsan (adandó elő).


-R-

reneszánsz*:
A városi polgárság érdekeit és szemléletét tükröző tudomány, irodalom és művészet nagy fellendülése a XIV-XVI. században, illetve ennek a kora.

részhang*:
Az összetett hangot alkotó alaphang vagy felhang. A hangszín a részhangok számától és erejétől függ.

ritmika*: 1.
A ritmus elmélete. 2. A ritmus rendje, rendszere valamely művészeti alkotásban.

ritmus*:
Zeneműben, versben hosszú és rövid vagy hangsúlyos és hangsúlytalan hangok, illetve szótagok szabályos váltakozása.

romantika*:
A XIX. század elejének az érzelem, a szenvedély és a képzelet jegyében fogant, az egyéniség jogát hirdető s a hagyományos klasszikus formákat megbontó irodalmi, művészeti iránya.


-S-

skála*:
Zenei hangsor (pl. C-dúr skála).

szekund*: 1.
A hétfokú skálának valamely hanggal (fölfelé) szomszédos hangja. 2. Ezeknek hangköze, illetve együttes hangzása. Kis-, illetve nagy szekund: egy, illetve két félhang távolságnyi hangköz. 3. Vonóshangszerek együttesében a második hegedű szólama.

szeptola:
Hét hangból álló figuráció, amelyet négy vagy hat ugyanolyan értékű hang ideje alatt kell megszólaltatni. Jelölése ív vagy gerenda, benne kis 7-es szám. (forrás: Zenei Enciklopédia című honlap.

szonáta*: 1.
A XVIII. századig: minden hangszeres zenedarab, ellentétben a kantátának nevezett énekkari művekkel. 2. A XVII. század végétől általában három vagy négy tételből álló, egy vagy két hangszerre írt kompozíció, amelynek első tétele a XVIII. század közepétől meghatározott rend szerint épül fel. 3. Valamely zenemű - szimfónia, szonáta vagy kvartett - első (olykor valamelyik másik) tételének a fő-, mellék-, és zárótémát bemutató expozícióból, kidolgozásából és visszatérésből álló formája.

szonátaforma*:
A zenei klasszicizmus legmagasabb rendű szerkezete, mely három vagy két tagból áll.

szonatina*:
Szonátaszerű, de rövidebb, egyszerű zenemű.

szólam*: 1.
(Együttesre írt zeneműben) az egy-egy hangszeren vagy énekhangon, illetve egyforma hangszereken vagy énekhangokon megszólaló dallamok egyike. 2. Egy-egy szólamot éneklő vagy játszó személy(ek együttese).

szünet*:
Zenében, versben a hangzás folyamatának a ritmusba beletartozó megszakítása.

szünetjel*: Valamely hangjegy értékének megfelelő zenei szünet jele.


-T-

tabulatúra:
A zene lejegyzésének egy formája, napjainkban elsősorban húros hangszerek, például gitár vagy lant esetében használatos. A tabulatúra azt jelöli a ritmust is feltüntetve, hogy melyik húrt hányadik érintőnél kell lefogni. Ezzel a módszerrel a dallamok és akkordok is ábrázolhatók. Természetesen a hangszer hangolásától is függ a tabulatúra értelmezése. Nagy előnye, hogy egyszerű karakterekkel is könnyen megjeleníthető.
(forrás:
Wikipédia - Tabulatúra)

temperál*:
(Hangközt, hangolást, skálát) a tiszta oktávnak 12 egyenlő félhangra osztásával módosít.

tenorkulcs*: A gordonka, a fagott és a harsona magasabb fekvéseinek, régebben a tenor énekszólamoknak a jegyzésére használt C-kulcs.

terc*: 1.
Valamely hangtól számított harmadik hang. 2. E kettő hangköze vagy együttes hangzása.

tétel*:
Zeneműnek zárt egységet alkotó, viszonylag önálló része (pl. A szonáta négy tételből áll).

transzponál*:
(Zeneművet) más hangnembe tesz át.

triola*:
Két időegység (pl. negyed, nyolcad) alatt megszólaló három egyenlő időtartamú hang.


-U-

ütemjelzés*:
Zenemű elején: rendszerint törtszámmal adott jelzés, amely megmutatja, hogy mi a mértékül vett egység és hány tartozik egy ütembe (pl. 4/4, 6/8).

ütemvonal*:
Kottában: az ütemeket elhatároló függőleges vonal.


-V-

violinkulcs*: Az egyvonalas g helyét jelölő kulcs; G-kulcs.

vivace*: 1.
Élénken, élénk ütemben (adandó elő). 2. Ilyen ütemben írott zenemű(részlet).


-Z-

zenealbum*: Több szerző rövidebb zeneműveit tartalmazó kötet.

zenedarab*: Rövidebb hangszeres zenemű.

zenei kulcs (hangkulcs*): A vonalrendszer élén álló, a hangok pontos magasságát jelölő, (betűkből kialakult) betűhangjelzés. Három fő típusa: c-kulcs, f-kulcs, g-kulcs.

zeneiskola*: Gyakorlati és elméleti zenei ismereteket nyújtó szakiskola.

zenekar*: Hangszeres zenét közös vezetéssel előadó együttes.

zenemű*: 1. Zenei műalkotás. 2. Ilyet tartalmazó kotta.

zeneművész*: Művészien játszó zenész.

zeneszám*: 1. Zenei műsorszám. 2. Zenedarab.



















.